...hogy ha szombatról vasárnapra nem alszom egy szemhunyásnyit sem, akkor az nem annyira szenvedéssel teli, mint mikor vasárnapról hétfőre nem megy ez a dolog...
reggel 9 óra... lassan kereken egy napja ébren vagyok. nem tudok aludni... péntek óta egyszer próbáltam meg, az is rémálmokba torkollott és abba, hogy sírva keltem fel... én nem akarom ezt az egészet... nem vagyok elég erős hozzá... mégis csak azt hajtogatják nekem folyton, hogy legyek erős... de érzem, hogy már nem sokáig bírom... megfogok teljesen kattanni...
egyre kevesebb dolog tesz boldoggá... egyre többet vagyok ingerült és rosszkedvű... és ezzel sajnos másokat bántok meg... pedig nagyon nem szeretném... időnként már a kommunikálás is nehéz velem...
jah és miért szeretem a twilightot? mert eltudok menekülni belé... még körülbelül egy napig, mertmár a 2. kötet feléhez közeledem sebesen...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

1 megjegyzés:
Nagyon is ismerős az érzés......
Megjegyzés küldése